Az önállóság támogatása kisgyermekkorban: A készség, ami tanulással fejlődik. 

Ahogy a cím is kifejezi, az önállóság egy készség, amit gyakorlás és tanulás hatására alakul. Nem egy pillanat alatt zajlik le, hanem fokozatosan, lépésről lépésre.

Nem várhatjuk el tőle, hogy már elért bizonyos kort és innentől azonnal és magától értetődően elboldoguljon az önállóságra való törekvésekben. Nem szabadna magas elvárásokat támasztani a gyermekkel szemben és nyomást gyakorolni vagy ráerőltetni azért, hogy gyorsabban fejlődjenek az önállóság terén. 

Ahhoz, hogy egy gyermek megtanuljon önálló lenni – az olyan tevékenységekben, mint öltözködés / elpakolás / fürdés / házimunka stb. – szükség van arra, hogy legyen lehetősége és ideje gyakorolni. Részünkről pedig bizony időt és türelmet igényel. Különösen a kezdeti években. Egy kisgyerekkel eleinte főleg közösen végezzük a feladatokat, miközben igyekszünk bevonni őt – akár csak pici részfeladatokkkal. Kiömlött valami? Hozza oda a rongyot és fogjuk ketten a feltörlésnél. Ez a “közös munka” fog átformálódni majd önállóvá. 

El fog jönni ez a pont, hiszen minden emberben van egy vágy / hajlam az önállóságra. Mindannyian törekszünk rá. Senki nem szereti, ha kiszolgáltatott. . Montessori azt mondta, hogy a gyermeknek “saját magának kell elsajátítania a tudást” . Fontos, hogy már a kezdetektől fogva lehetővé tegyük és támogassuk az önállóságát. Hagyjuk, hogy a gyermek maga próbálkozzon és cselekedjen, döntsön (ha szeretne), tanuljon a hibákból, és érezze saját erőfeszítései sikerélményét. 

A kisgyermekekkel való mindennapi tevékenységek során azért gyakran találkozunk azzal a kihívással, hogy az önállóságra való törekvés több rendetlenséget eredményez és hosszabb időt vesz igénybe. Például, amikor a gyermek önállóan próbál meg étkezni, előfordulhat, hogy több étel kerül az asztalra vagy a földre, mint a szájába. Ugyanez igaz az öltözködésre, ahol az elején gyakran látunk fordítva felvett ruhadarabokat vagy nem megfelelően bekötött cipőt. Ez is része a folyamatnak.

Azáltal, hogy a gyermekeket bátorítjuk és támogatjuk ezekben a tevékenységekben, igyekszünk bevonni őket aktívan – hosszú távon magabiztosabbak és önállóbbak lesznek. Az önálló tevékenységek végzése közben fejlődik a gyermek motorikus képessége, problémamegoldó készsége és önbizalma is.

Néha nem könnyű szülőként nézni, ahogy nehézségei vannak. Megállni, hogy kéretlenül segítsünk neki, ha nem kér. Kivárni, amíg 4x megismétli és még mindig nem megy neki valami. Nyugodtan és támogatóan reagálni, ha hibázik. Türelemmel lenni, ha “visszaesést” vagy dacot tapasztalunk. És persze az egészből nem kihagyható az, hogy mit lát tőlünk példának. Mi vagyunk az első számú “példaképei” és a minták eredője. Számít, hogy mi veszi körbe (lát-e minket elpakolni vagy csak mondjuk neki, de a saját dolgaink szanaszét hevernek?). 

Az önállóság fejlesztése tehát nem csak a gyermekről szól, hanem a szülők és gondviselők hozzáállásáról is.

Ami még sokat számíthat az maga a fizikai dolgok és otthoni tér, ami segíti az önállóságát (és nem hátráltatja). Megkönnyíti a dolgát, ha például az eszközök (pl. konyha dolgok / takarítóeszközök / bútorai) a méretéhez igazodnak, ha tudja hol találja, ha feléri, ha egyedül is hozzáfér és átlátja, ha a ruha szabása nem gátolja az öltözködésben. Ezekről sokkal bővebben a baba és a tipegő kurzusban szobáról szobára végigmenve beszélek és videókkal – képekkel mutatok példát.

Fontos, hogy támogassuk a gyermeket ebben a folyamatban, és megadjuk nekik azt a bizalmat, hogy képesek megcsinálni. Ezáltal segítünk nekik abban, hogy magabiztosabbak legyenek és hatékonyabban boldoguljanak az élet későbbi szakaszaiban is.